Az iniciátorok kimutatási elemei közé tartozik a típus, a maradék mennyiség, a tisztaság, a stabilitás és a polimer kompatibilitás. Az általánosan használt kimutatási technikák közé tartozik a gázkromatográfia, a nagy-teljesítményű folyadékkromatográfia, a tömegspektrometria, a spektrometria és az elektrokémiai módszerek.
A gázkromatográfiás-tömegspektrometria (GC-MS) az iniciátortartalom meghatározásának fontos módszere, amely alkalmas a sugárzással kikeményített bevonatok fotoiniciátor-tartalmának meghatározására. Ezt a módszert kilenc fotoiniciátor egyidejű meghatározására is használják, köztük a benzofenont és a 4-metil-benzofenont, élelmiszer-csomagolóanyagokban. A kimutatási módszert a minta előkezelési feltételeinek és a GC-MS detektálási feltételeinek optimalizálásával alakítottuk ki.
Az iniciátor koncentráció titrálása a polimerszintézis és a vegyszergyártás kulcsfontosságú minőség-ellenőrzési lépése. A peroxid-iniciátor-tartalmat jodometriás titrálással vagy cérium-szulfátos titrálással határozzuk meg, míg az azoiniciátor koncentrációelemzés a diazocsoportok bomlási jellemzői alapján történik.
A makromolekuláris fotoiniciátorok teljesítményértékelése magában foglalja a fotoiniciált polimerizációs kinetikát, a termogravimetriás analízist és a bevonat teljesítményének vizsgálatát. Például a trimetilol-propán-triakrilát polimerizációját megindító PTF fotoiniciátor maximális reakciósebessége 0,037 s-1. A termogravimetriás elemzés azt mutatja, hogy termikus stabilitása nagyobb, mint az 1173 fotoiniciátoré. A bevonat teljesítményének vizsgálata azt mutatja, hogy a hatás jobb, ha a PTF mennyisége a térhálósító rendszer tömeghányadának 4%-a.
