A kozmetikai tartósítószerek a készítmények kulcsfontosságú összetevői, amelyeket a mikrobák növekedésének és szaporodásának gátlására, a termék megromlásának megelőzésére és a termékbiztonság biztosítására használnak. A kozmetikumok különböző adagolási formáinak tartósítószer-igénye jelentősen eltérő: a magasabb víztartalmú termékek (például tonikok és testápolók) több tartósítószert igényelnek; míg az olajokhoz vagy viaszokhoz közelebb álló kozmetikumok alacsony vízaktivitásuk miatt kevésbé hajlamosak a mikrobiális növekedésre, így viszonylag kevesebb tartósítószert igényelnek.
A kozmetikai gyártás során gyakran több tartósítószert is kombinálnak, hogy szélesítsék az antibakteriális spektrumot, javítsák a tartósítószerek hatékonyságát és ellenálljanak a másodlagos szennyeződéseknek. A „tartósítószer--mentes” termékek elérése főként két módszert jelent: az egyik, hogy a kozmetikai használatra engedélyezett mennyiségen túl antibakteriális összetevőket adunk hozzá; a másik pedig a tartósítószer-mentes-termékszabványok teljesítése a készítmény adagolási formája (például tiszta olajos készítmények, szilárd készítmények) és a csomagolási forma (például vákuumcsomagolás, egyszer használatos{3}}csomagolás) tekintetében.
A Bloomage Biotechnology-t példának véve csökkenti vagy felváltja a hagyományos tartósítószerek használatát egy átfogó megközelítéssel, amely magában foglalja a nyersanyag-kompatibilitást (például a poliolok antibakteriális tulajdonságainak hasznosítását), az aszeptikus töltési technológiát és a vákuumpréses csomagolást. A „tartósítószer--mentesnek” állító kozmetikumok a piacon főként három kategóriába sorolhatók: azok a termékek, amelyek valóban nem tartalmaznak tartósítószert (például eldobható kapszulák és illóolajok); olyan termékek, amelyek tartósító hatású összetevőket tartalmaznak, de nem szerepelnek az engedélyezett felhasználási listán (például pentilénglikol és kaprilglikol); valamint a hamis reklámozással vagy a fogyasztók megtévesztésével gyanúsított termékek.
